Böngészőben legtöbbször akkor indítok el egy játékot, ha csak tíz percre ki akarom kapcsolni az agyam, nem pedig akkor, amikor egy egész estét rá akarok szánni egy epikus kalandra. Régen emiatt egy kicsit mentegetőzni kellett a "komoly" gamerek előtt. Ma már egyáltalán nem érzem így: egyszerűen arról van szó, hogy ez egy teljesen más műfaj.
Sokan még mindig abban a tévhitben élnek, hogy ha egy játékhoz nem kell több gigás telepítő meg bivalyerős videókártya, akkor abból biztosan hiányzik valami. Szerintem viszont egész másról szól az egész. Itt egy percen belül el kell jutnod az első valódi döntésig, és a fókusz végig azon van: vajon a következő körben tudod-e jobban csinálni?
Valójában mit spórolsz meg a böngészővel?
Nem feltétlenül a grafikát spórolod meg, hanem az utat a játékig. Nincsenek digitális boltok, nincsenek végtelen letöltések, nem kell háromféle fiókot regisztrálnod és belépned. Ezek nélkül egy új játék kipróbálása pontosan annyi energiába kerül, mintha megnyitnál egy új cikket olvasni.
Ráadásul a böngésző kis ablakában képtelenség egy gyenge, üres játékot hangzatos átvezetőkkel és szép fényekkel eladni. Ha az első perc letelte után nem érzed azt, hogy "na még egy kört", azonnal be is zárod a lapot. Ez a fajta azonnali visszajelzés sokkal kegyetlenebb, mint egy hatvanórás nagy kaland döcögős bevezetője.
A rövid körök teljesen más szabályok szerint játszanak
Egy nyílt világú játékban van időd bóklászni. A böngészőben nincs. Itt az az igazán jó játék, aminek a szabályait magadtól, pillanatok alatt megérted. Ott van például az Eggy Car: a pici autód tetején egy hatalmas tojás egyensúlyoz. Ha hirtelen a fékbe taposol, a tojás lezuhan, te pedig vesztesz. Nem kellenek hozzá háromoldalas tutorialok vagy unalmas magyarázatok, egyszerűen a saját károdon tanulod meg a fizikát.
Csak az a játék marad meg, ami az első perctől képes lekötni. A többi könyörtelenül eltűnik a süllyesztőben.
Attól még, hogy egy játékot tíz perc után jólesően be tudsz zárni, még simán lehet zseniális. Egyszerűen csak nem ígérkedik hatórás maratonnak, és ez így van rendjén.
Azoknak, akik szerint ez nem "igazi" gaming
Sokan panaszkodnak arra, hogy a mélyebb stratégiának vagy a komoly történetnek esélye sincs kibontakozni három perc alatt. Teljesen igazuk van. De miért kéne minden játéknak egyformának lennie? Rettentő igazságtalan egy pörgős, ötleletes böngészős játékot azért leírni, mert nem nyújt egy hatvanórás eposzt.
Ugyanakkor a másik véglet legalább ennyire idegesítő: amikor egy alapvetően rövidre szánt játék azzal tölti el az első értékes perceidet, hogy felesleges menükön meg átvezetőkön rágja át magát. Ezek a címek egyszerűen nincsenek tisztában azzal, hogy mi is a dolguk.
A mindent eldöntő tíz perces próba
Ha az indítás utáni első tíz percben megértem az alapokat, kipróbáltam, hibáztam, és tudom, hogyan csinálhatnám jobban a következő körben, akkor a játék működik. De ha ugyanennyi idő alatt még mindig csak ott tartok, hogy avatárt választok meg tippeket olvasgatok egy betöltőképernyőn, akkor baj van. És ez nem a böngésző hibája, hanem a tervezőé, aki nem értette meg a platform lényegét.
A böngésző egyáltalán nem rontotta el a játékokat. Egyszerűen csak egy olyan környezetet teremtett, ahol sokkal hamarabb kiderül, melyik játék mögött nincs valójában semmi.